Egy szép kis történet leánykérésről!

Holnap Valentin nap és már javában benne vagyunk a „házasság hetében”, ezért úgy gondoltam szeretnék megosztani a kedves olvasóimmal egy csodás történetet egy fiú és egy lány szemszögéből. A héten megjelent egy cikkem a Médiaklikken a „jó házasság titka” címmel. Úgy gondolom, hogy ez a szép történet is lehetne a megfelelő válasz a titokra!

Tudni kell, hogy nagyon sokat beszélgetünk a párokkal és felteszünk nekik néhány kérdést, melyeket mérlegelve néha felhasználunk az esküvők személyesebbé tételére. Az egyik kedves párunk, akik évekkel ezelőtt fogadtak egymásnak örök hűséget, a következőket írták a „hogyan történt a leánykérés?” kérdésre! Itt pedig nem a „hogyan?”-on volt a hangsúly!

A lány:

„Tudjátok soha nem akartam úgy férjhez menni, hogy csak azért mert én akarom. Gondolom ti is érzitek, tudjátok, hogy ez is mint minden más csak úgy jó, ha mindkét fél akarja.

Ő nem akarta, én elfogadtam. És életemben először kaptam vissza fiútól azt az érzést, hogy boldoggá akar tenni mindenáron. És képes "feladni" az elveit miattam. És mindezt nem áldozatként élte meg, hanem a legszebb gesztusként, amivel boldoggá tehet engem. Az esküvővel kapcsolatban ugyanolyan lelkes mint én, vagy néha még lelkesebb.

A lánykérésre egy hétfői napon került sor: azt füllentette, hogy angolból le kell fordítania valamit és kellene segítenem. Elkezdtem olvasni és nem hittem a szememnek. Számomra is lefordíthatatlannak tűnő verset olvastam. Mire feleszméltem már ott tartottam, hogy letérdelt és megkérdezte, hogy hozzá mennék-e feleségül. Percekig szóhoz sem tudtam jutni.

A fiú: „A párom tudta, hogy nekem nem fontos a házasság, nem is vágyom rá és valószínűleg nem is fogunk összeházasodni emiatt. Ő ezt tiszteletben tartotta és elfogadta.
Beszélgetünk a gyerekvállalásról és a házasságról.
Én azon az állásponton voltam, hogy már nagyon szeretnék gyereket aztán talán majd lesz esküvőnk is egyszer. Párom nem zárkózott el a gyerekvállalástól, de kifejtette, hogy ő gyerek után már nem akar házasságot.

Mikor nyaralni voltunk és néztem Őt, ahogy megterít a reggelihez, olyan kis csapzottan éppen, ahogy reggel kikelt az ágyból akkor hasított belém egy érzés. Én boldoggá, boldogabbá akarom tenni ezt a lányt. Egyszer én azt mondtam, hogy majd azt a lányt fogom elvenni, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy elvegyem. És most itt van. Akkor éreztem, hogy most találtam meg azt a lányt, akit el akarok enni feleségül!!!!”

Nagyon jó érzés néha visszaolvasni ezeket az írásokat!:)